2009. november 1., vasárnap

Odaátra

"Igy nevezik általában véve mindazokat a kémiai folyamatokat, amelyek meleg- és fényfejléssel mennek végbe. [...] Minthogy azonban legtöbb É. a levegőben foglalt oxigén rovására történik, a közélet nyelvén É. alatt az égő testnek v. alkotó részeinek oxigénnel való egyesülését értjük." (Kislexikon)
November első éjjelén ilyen meleg- és fényjelzéseket küldünk odaátra, a semmibe, hogy üzenjünk, valakiknek, akik talán magunk vagyunk, vagy belőlünk mások, a reményeink, ösztöneink – a szeretetünk. Szeretetfény és emlékezésmeleg indul ma odaátra, hogy életben tartsa az elmenteket, és velük együtt önnönmagunkat is. (A gyertya, melyet este gyújtottam, ebben a pillanatban lobbant el. Szomorúság távolsága nő közénk.)

ének a semmibe

Ami mögém került, nem sejtem,
kezemből jövőmet kiejtem,
a semmi titkát meg nem fejtem.
Elhullok egy üreg tövében,
a gépből áradó selejtben.

Ne csináljatok magatoknak fából faragott képet,
nevem hiába ne vegyétek,
örököstől elvegyétek.
Hullassatok ki emlékezetetekből,
— talmi ékszer, hamis kincs —
erre rím már régen nincs.
Ki csillogásba merül,
estélyibe-frakkba kerül,
s hullaligetben elterül.
Körösfői lányok,
portékátok eladjátok,
a világnál árvábban,
a halálnál drágábban.

Felebarátod ökre, háza
ne legyen kívánságod váza.
Feküdj az éj peremére,
ne búcsúzz, és ne nézz félre,
meredj a fényes körökre,
maradj fölösnek örökre.

5 megjegyzés:

Unknown írta...

többet-többet
látod, mindig mondom, "csak a szavak"

thpreg írta...

Miről, miről?
Néha már azok sem táplálnak...

Unknown írta...

Persze nem csak a táplálás lehet szép.

half way there

Névtelen írta...

Óh, be régen olvastam már Kegyelmedtől valamit. Ez leginkább csak rajtam múlott mostanában.
Hallottam, járt mifelénk Miskolcon, kár, hogy nem jelezte.
Már hiába is tenné, mert újabban már így ér a nevem:
lost in Helvetiae...

thpreg írta...

Rég jártam már Miskolcon, legutóbb júniusban egy rendezvényen, azt hiszem. Csak úgy, szabadon pedig talán év elején... Jó lenne újra.
Helvécia? Merre, mi célból?