Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
József Attila elszakadt élet(-Ariadné?-)fonalát végigkövetve magam is hasonlókon kezdtem el merengeni. Ahogy egyre halnak-vesznek az Attilák minden egyes botütéssel, minden el nem rágott ebéddel, minden anyai simogatással az el nem simított remegések között, minden félrecsúszott, de meg nem igazított nyakkendővel, el nem ölelt öleléssel, riadót fújó lélekkel, hideg éjszakával, ellopott farönkkel, hiúsággal-öntudattal, a bajusz minden tétova szőrszálával, jókötésűbb pályatárssal, elrontott rímmel, elámúlással, félelemmel, félrekezeléssel.
József Attila elszakadt élet(-Ariadné?-)fonalát végigkövetve magam is hasonlókon kezdtem el merengeni. Ahogy egyre halnak-vesznek az Attilák minden egyes botütéssel, minden el nem rágott ebéddel, minden anyai simogatással az el nem simított remegések között, minden félrecsúszott, de meg nem igazított nyakkendővel, el nem ölelt öleléssel, riadót fújó lélekkel, hideg éjszakával, ellopott farönkkel, hiúsággal-öntudattal, a bajusz minden tétova szőrszálával, jókötésűbb pályatárssal, elrontott rímmel, elámúlással, félelemmel, félrekezeléssel.
S e halott Attilák között feltűnik az egyetlen, akinek sorsa nyílegyenesen mutat az el nem élt élet felé. Nem vagyok híve semmilyen sors determinizmusának. De aki elágazásokban rendre büszkén rossz irányba fordul, s az élet beszűkülésétől már egy idő után nem fél (mert az árvaságból, s nem a csodából táplálkozik), az könnyen egy szakadék fölött ingó kötélhídon találja magát. Ahol elég, ha egyszer megremeg a kéz. József Attila keze többször megremegett – megkapaszkodott. 1937 nyarán, néhány korareggeli rossz szó után a lábai remegtek meg, és nem jöhetett más, csak a körül nem írható zuhanás. A folyóba, mely inkább mély, mint méltó - nem kelnek át rajtad mások, s szárnyaid pihéi esővíztől terhesek. Úgy születünk, hogy idegenek vagyunk önmagunknak és másoknak, és ritkán kerül sor formális bemutatkozásra. Korán vájta fogát belém a vágy, mely idegenbe tévedt. Meg nem született Szókratészok tetemei borítják a sárga köves utat, melyen az jár, aki beszél.
Aki beszél, mindig elkésik a saját életéből, mégis csak ő élheti azt.
Aki beszél, mindig elkésik a saját életéből, mégis csak ő élheti azt.
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.
Sosem azt, aki nem lettél.
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.
Sosem azt, aki nem lettél.
5 megjegyzés:
és mégis születnek is "az Attilák minden egyes botütéssel, minden el nem rágott ebéddel, minden anyai simogatással az el nem simított remegések között, minden félrecsúszott, de meg nem igazított nyakkendővel, el nem ölelt öleléssel, riadót fújó lélekkel, hideg éjszakával, ellopott farönkkel, hiúsággal-öntudattal, a bajusz minden tétova szőrszálával, jókötésűbb pályatárssal, elrontott rímmel, elámúlással, félelemmel, félrekezeléssel".
De legalábbis egy, mindenképp.
Azt hiszem József Attiláról nem írtak még ilyen szépet. :-)
Azért sokan próbálkoztak ;) Köszönöm.
Erre szoktam én is mindig azt mondani,hogy amikor ránézek egy gyermekkori képemre, valaki mást látok, aki már meghalt. A az utolsó szót persze inkább csak azért teszem hozzá, hogy egy kicsit több súlya legyen a gondolatnak, de hatásos!
Megjegyzés küldése